Jelenlegi hely

Gyerekrajzból kollekció - interjú Gyovai-Farkas Edinával, a KID ART megálmodójával

A cégem egy jelentős periódusának lezárulása és a gyermekeim megszületése után teljesen újra kellett terveznem az életemet. Magánéleti szinten és szakmailag is. Nekem ez egy nagy feladat volt. Talán életem eddigi legnagyobb feladata és még nincs vége - mesél őszintén Gyovai-Farkas Edina, az Eclectick Design alapítója, textiltervező, a KID FACE és KID ART kollekciók megálmodója, kétgyermekes édesanya.

Tehetség, bátorság, szorgos munka, szerencse, stressz, válság, családi és baráti segítség, talpraállás, anyaság, egyediség, tudatosság, kitartás, Berlin, Budapest, Bécs, gyerekrajzok, újratervezés. Ha a manapság divatos hashtaggekkel (#) kellene összegeznem ezt az interjút, akkor ezeket a szavakat mindenképp kiemelném. De szerencsére nem kell. A teljes kép ugyanis ennél sokkal izgalmasabb - ismerjétek meg Gyovai-Farkas Edina, és a KID kollekciók történetét. 


Edina és családja

Ne csigázzuk az olvasót, mutassuk meg mit takar a KID ART és KID FACE elnevezés! 

2013 karácsonyára különleges ajándékot szerettem volna készíteni a családnak. Ekkor született meg a KID FACE Collection pólócsalád első verziója. Megrajzoltam egy-egy, az adott személyre jellemző grafikai alapot, kiválasztottam az illetőről egy portréfotót és készítettem belőle egy olyan pólónyomatot, amelyen a grafikába illesztve az ő arca szerepel. A kollekciónak azonnal sikere lett, így viszonylag gyorsan továbbgondoltam az ötletet, és a pólók grafikáiból kiindulva elkezdtem a KID FACE babák tervezését.

Az ötletelésbe bevontam a Facebook oldalam követőit is, és ekkor szembesültem vele, hogy ez a baba többre képes, mint amilyen szerepet eredetileg szántam neki: segíthet az elalvásban, a bölcsis-, ovis beszoktatásban, apa vagy anya hiányát pótolhatja távollétekben. 

Kértek babát tőlem például a külföldön dolgozó apuka hiányának enyhítésére, a kistestvér születésekor kórházban lévő anya „helyettesítésére“, olyan esetekre, amikor a gyermek volt hosszabb ideig kórházban, és ehhez hasonló olyan élethelyzetben, amikor a gyermek lelki stabilitása felborult. De szerepjátékra is jól használható a baba, ilyenkor mintegy bábként funkcionál, segítségével feldolgozhatja a gyerkőc a valós életben megélt szerepeket, történéseket, konfiktusokat.


KID FACE Collection: egyedi tervezésű grafikába ágyazott arcképes pólók és játékbabák

A KID FACE pozitív fogadtatása új lendületet adott, így miután mindkét gyermekem óvodába került, elkezdtem gondolkodni azon, hogy jó lenne ismét komolyabban alkotni, az ECLECTICK márkát újra életre kelteni. Pár hónap alatt kidolgoztam a kereskedelmi megjelenés hátterét, kibővítettem a választható grafikák számát, jöttek az újabbnál újabb ötletek, és a KID FACE után elindultam a KID ART kollekcióval, ahol már a gyerekrajzokat használom. A szülők, a megrendelők által beküldött gyerekrajzokból egyedileg megtervezett design mintát állítok elő, amelyből aztán igény szerint egyedi ruhadarabot, táskát és más kiegészítőt készítek.


KID ART Collection: egyedi tervezésű gyerekrajzos ruhák, táskák, kiegészítők

Miben különböznek az általad tervezett design termékek más gyerekrajzos tárgyaktól?

A gyerekrajz egy hálás téma, jó inspirációs forrás, nem véletlen, hogy sokféle gyerekrajzos dologgal lehet találkozni a piacon. Ezeken a termékeken főleg fix, egyszer megtervezett minták vannak, amit aztán sorozatban legyártanak, vagy ha egyedileg készítik őket, akkor a gyerekrajzot egy az egyben, további tervezői munka hozzáadása nélkül rányomják a termékre. A KID ART termékek elkészítésével én minden megrendelőm egyéni tervezője tudok lenni, hiszen az elküldött rajzokból készítek csak az adott megrendelőnek egy gondosan összeállított, egyedi anyagmintát, amely során a textiltervezői tapasztalataimat és minden szakmai tudásomat felhasználom.

Vagyis aki tőled rendel, az tulajdonképpen egy divattervezőt vesz bérbe?

Így igaz. (mosolyog) Én pedig ehhez méltóan minden egyes megrendelésre úgy tekintek, mintha az egy nagy márka sorozatgyártásra szánt kollekciójának készülne. Az elkészítés nem  annyiból áll, hogy rányomtatok egy mintát a táskára, vagy a pólóra, hanem egy igen összetett és hosszú folyamat. Sok előkészítő és tervezési munkát végzek minden rajzon, hogy azok utána jól felhasználhatóak legyenek a kompozícióhoz.

Melyik KID collection darab a kedvenced?

A KID ART táskák nagyon népszerűek voltak év végén, és ünnepekkor. Sokan viszik szülinapi, keresztelői, karácsonyi, húsvéti ajándéknak, és ballagási emlékül óvónéniknek, tanároknak. Az utóbbi időben sokat foglalkoztam ezekkel a darabokkal, így talán most ez a kollekció a favorit. De kérdezz meg 1-2 hét múlva, biztos, hogy mást fogok mondani! (nevet) Közeledik az évkezdés, az ovis, bölcsis beszoktatás időszaka, egyre többen keresik majd a KID FACE babákat, valószínűleg pár hét múlva ezek lesznek jobban a gondolataimban. 

Mi az, amiből semmilyen körülmények között nem engedsz egy megrendelés során?

Kiemelt figyelmet fordítok a vevőim igényeire, és azt gondolom, a végletekig rugalmas vagyok, de például nem vállalok el olyan munkát, amiben nincs szükség az én plusz tudásomra,  a hozzáadott értékre, mert nem tartom magamat pólónyomónak. Arra nagyon sok cég szakosodott, és a vevő is jobban jár, ha általános kérésekkel inkább hozzájuk fordul, mert ők ár-érték arányban kedvezőbben meg tudják csinálni ezeket a nyomtatásokat, mint én.

Számomra a minőség, az egyediség, az esztétikum és a praktikum egyaránt fontos minden megrendelésnél. 

Ezt a szemléletet, ha jól sejtem, a textiltervezői múltadból hozod. Mesélsz kicsit a kezdetekről, hogyan kerültél erre a pályára?

Már általános iskola felső tagozatában éreztem, hogy a rajzolás nekem kicsit többet jelent, mint egy átlagos gyereknek. Mindig csak rajzoltam volna, nagyon szerettem másolni, bonyolult rajzokat, fotókat hűen visszaadni. Ez volt akkoriban számomra a kihívás. Jó tanuló voltam, úgyhogy végül meg tudtam győzni a szüleimet, hogy első körben megpróbálhassam a művészeti pályát. Pécsett volt egy országos hírű művészeti szakközépiskola, azt céloztam meg. Annak ellenére, hogy az akkori rajztanárom kijelentette, oda nem lehet bekerülni, túl nagy a túljelentkezés. Így aztán a korrepetálásomat sem vállalta. 

Végül addig erősködtem otthon, míg felkerestünk egy helyi festőművészt, akitől megtanultam az "igazi" rajzolás alapjait, és sikerült is a felvételim. Innentől egyenes volt az út: végül az Iparművészeti Egyetem ruhatervező szakán végeztem. 

Soha nem kételkedtél a tehetségedben?

Nem, abban nem. Az egyetemet nagyon szerettem, jó eredményeim voltak, külföldön is tanultam ösztöndíjjal, szóval éreztem, hogy jó helyen vagyok, a pálya nekem való. És bár eredetileg középiskolában még grafika szakra szerettem volna menni, a tanárok azt mondták, nagyon jól bánok a színekkel, legyek inkább textiles. Akkor még nagyon merges voltam rájuk emiatt, nem tudtam elképzelni magamat, ahogy szövök, varrok, anyagokkal babrálok. (mosolyog). De aztán hamar megbarátkoztam a textillel, és nem bántam meg, hogy végül a divattervezői pályára vezetett az utam. Sok területen kipróbáltam magam: az öltözéktervező szak mellett, voltam kötő szakon, bőr szakon és párhuzamosan végeztem a rajz-vizuális nevelés tanári szakot is. Miután megszereztem művészdiplomámat meghívtak tanítani egy békéscsabai művészeti iskolába, úgyhogy rögtön az egyetemről a tanári székbe is beültem kicsit.

És a sokféle szárnypróbálgatás után hogy jött az Eclectick ötlete?

Két telefonhívással.(mosolyog) Berlinben voltam ösztöndíjas és az akkor ott élő barátnőmmel elhatároztuk, hogy diploma után közösen nyitunk ott egy boltot. Ő lesz a manager, én pedig a tervező. Ez akkor szép álomnak tűnt. Mind a mai napig emlékszem arra a telefonbeszélgetésre, ami aztán körübelül 2 év múlva jött. 

Akkor még vonalas telefon volt, álltam az előszobában a tükör előtt. A barátnőm hívott, hogy megvan a bolt. Szülői segítséggel kivette az üzlethelyiséget, egy hónap múlva tervezi a nyitást, kellene a kollekció.

Hát, mondhatom, nem számítottam rá, hogy az álomból valaha valóság lesz. Ahogy arra sem, hogy nyitásra elkészülök a kollekcióval. Nagyon kis költségvetésből, maradék anyagokból, egy méretben, saját szabásminták alapján, a lányszobámban egymagam  - édesanyám segítségével - varrtam a ruhákat. Így visszanézve elég kezdetleges módon és stílusban. De végül mégiscsak összeállt az a kis kollekció, ami kikerülhetett a nyitásra.

És aznap jött a második telefon, amit szintén nem felejtek el, és ami aztán a további sorsomat is megpecsételte. “Edina, tele a bolt! A ruhákat mindehol próbálják, nem elég a két próbafülke, tervezd a többi darabot!”  - mondta a barátnőm. Annyira fiatalok és naívak voltunk. Bele sem gondoltunk, hogy mivel jár egy üzlet...

Ma már másképp csinálnád?

Ott és akkor én visszafordíthatatlanul a divatszakma bűvkörébe kerültem. Elszánt voltam és merész, talán túlságosan is. Berlin után, Budapesten és Bécsben is üzletet nyitottunk. Szerettem kitalálni a ruhákat, nagyon jó volt látni, hogy tetszik az embereknek, szóval úgy döntöttem, hogy mindent egy lapra teszek fel. Vártam a szerencsét. Aztán hol jött, hol nem. A tudatosság nagyon hiányzott. A céget egyedül vezettem és szinte mindent én csináltam. Az eladára, a szabás-varrásra voltak szakembereim, de az anyagbeszerzés, a tervezés, a kapcsolattartás, az adminisztráció, a munkabesztás, a reklám, a dekoráció és áruszállítás és még nem is tudom mi minden rám maradt. Nehéz és sztresszes évek voltak ezek,  de szép lassan meneteltünk előre.

Volt olyan pont, amikor azt mondtad feladod?

Voltak nagyon nehéz időszakok. A bevételhiány, a fölöttem tornyusoló fizetnivalók, a sok munka, ami néha betemetett, a kiszámíthatatlanság, pénzügyi problémák. De voltak igazságtalanságok, vásárlói túlkapások, lopás, méltánytalan emberi dolgok is annak ellenére, hogy én mindig jóhiszeműen, becsületesen, mindekinek jót akarva közelítettem a dolgok felé. És idővel nehéz volt a gyerekek mellett is csinálni, hisz mindeközben megszülettek a gyerekeim. Akkor már nem hiányzott az éjszakai extra munka, még ha sokkal tudatosabban kezdtem is tervezni. 

Szóval a cégem egy jelentős periódusának lezárulása és a gyermekeim megszületése után teljesen újra kellett terveznem az életemet. Magánéleti szinten és szakmailag is. Nekem ez egy nagy feladat volt. Talán életem eddigi legnagyobb feladata és még nincs vége.

Mi lendített át a legnehezebb periódusokon? 

Valahogy mindig jön egy pozitív megerősítés, egy kedves, biztató szó egy vevőtől, egy baráttól, egy családtagtól, ezt mindig meghallom és segít. Na és persze az alkotás öröme és a sikerek. Érzek egyfajta küldetéstudatot is. Valahol legbelül mindig biztos voltam abban, hogy én ezt nem adhatom fel. Jó helyen vagyok. Most már sokkal biztonságosabban, kisebben, óvatosabban, anyai szerepemmel összeegyeztetve teszem a dolgom.

Mi az, amit a legjobban szeretsz az "anyavállalkozói létben"?

Szeretem az alkotást, a szabadságot a döntéseimben, az alkalmazkodásban, az időbeosztásban. Szeretem a rugalmasságot, hogy könyebben állítok fel fontossági sorrendet, bármikor újratervezhetem a napirendemet. Nem kell azon stresszelni, mit szól a főnök, ha beteg a gyerekem, vagy hogy nem érek oda egy iskolai ünnepségre.

És minden nagyképűség és önteltég nélkül mondom, szinte minden nap, miután összehozok valamit, büszke vagyok magamra. Az Eclectick és benne most már a KID kollekciók kicsit olyanok, mintha a harmadik gyerekem lennének.

Mit tanácsolsz azoknak a nőknek, édesanyáknak, akik most fontolgatják, hogy belevágnak egy saját vállalkozásötlet megvalósításába?

Ha elhivatottságot éreznek, nagyon vágynak valamire, akkor legyenek bátrak és kitartóak! Ne tántorodjanak el! Az anyaság révén szerintem mi olyan éteri erőt kaptunk, amivel innetől kezdve tűzön-vízen át képesek vagyunk haladni, küzdeni, életben maradni, szóval csak hajrá!

Szerző: Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -