Jelenlegi hely

Hogyan tesszük tönkre a gyermekeink sportolását?

Áll az egyszeri szülő a pálya szélén (a sportág lehet bármi, vízilabdától a focin keresztül a tornáig) és álmodozik. A saját álmait álmodja a gyermekébe, és ezért bármire hajlandó. Az már nem mindig fontos, hogy a nebuló mit szeretne.

A sikerről szőtt álmok, a (külföldi, általában amerikai) egyetemi ösztöndíj, és persze az olimpia – ezekkel teszik sokszor tönkre a szülők a gyermekeik sport iránti szeretetét. Pedig ha bármelyik testnevelő tanárt, vagy szakembert megkérdeznénk, szinte egyöntetűen az lenne a válasz, hogy a gyerek próbáljon ki minél több sportágat, mozogjon minél változatosabban.

Ha nagyon őszinték, akkor azt is elmondják, hogy a kiemelkedő sportsikerekhez szükséges alapképességek és készségek sokkal ritkábbak, mint sokan gondolnák, és a teljes egyetemi ösztöndíj elérése is nehezebb, mint azt egy szülő képzeli. A helyzet tehát az, hogy az esélyek a gyermekeink ellen szólnak. Még az a nagyon tehetséges fiatal, aki kiemelkedik a társai közül akár egy nagyobb közösségben is, jó esetben csak egy részösztöndíjat kap majd valamilyen kevésbé ismert felsőoktatási intézményben.

Annak az esélye pedig, hogy a gyermekünk kijusson az olimpiára (a győzelemről most ne is beszéljünk, csak a kijutásról) sajnos elhanyagolható. És őszintén szólva a szülők döntő többsége aligha kívánná a gyermekének azt a hihetetlen kemény életet, amit az odáig vezető út jelent. Mindez persze nem állítja meg az elszánt szülőt. Hiába minden tény, az elhanyagolható esélyek, a legjobb tanácsok, az élsport szempontjából jó esetben közepes képességű gyermekek szülei már kisiskolás kortól hajtják a diákokat egy adott sportágban, reménykedve, hátha az ő gyermekük lesz az egyetlen a millióból.

Nem és nem csak Magyarországról beszélünk, a szülők közül sokan hasonlóképpen gondolkodnak Európában és az Egyesült Államokban is. Persze vannak olyanok is, akik értelmetlennek tartják a gyermekek hajszolását, mint például Cort Ruddy, a RuddyBits.com szerzője. Szerinte manapság rengeteg fiatalt úgy hajtanak, mintha máris az olimpiára készülnének, miközben a szülők elképesztő összegeket fizetnek ki az edzésekre, versenyekre, utazásokra, táborokra. Hogy aztán a végén kiderüljön, a gyermek mégsem annyira tehetséges, mint a (kissé elfogult) szülő gondolta, így nem kerül be a csapatba, és a már kezdetekkor is irreális álom összetörik. Pedig lehetne másképp is, sokat és okosan sportolva, nem a versenyre, hanem az egészséges életmódra nevelésre törekedve, hogy a gyerek se egy kudarcélménnyel induljon neki az életének.

Forrás: csalad.hu

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Reggeli őrület és egy kis segítség, hogy mindenki számára élhető legyen

Igyekezz már, hol a cipőd, el fogunk késni, miért most jut eszedbe, hogy pisilni kell, jajj kell az úszás cucc, megőőőőrülöööök hogy minden reggel ez megy! Na tegye a szívére a kezét, akinél még nem hangzottak el ezek vagy ennél változatosabb, neaggyisten cifrább napindító mondatok. Ugyhogy ugye? Szerintem bátran és általánosan kijelenthetjük: a reggeli készülődés, és intézménybe-munkahelyre kerülés a nap egyik legstresszesebb része – minden résztvevőnek! No de, tudjuk-e hogy miért? Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.
Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Ne vágj füvet májusban, adj teret a beporzóknak!

Itt a Vágatlan Május! Na ez igazán tetszeni fog a családnak, akárki is vágja a füvet nálatok! A nemzetközi kezdeményezés még 2019-ben Angliából indult, célja, hogy felhívja a beporzóbarát kertek jelentőségére a figyelmet.
Az Édesanya teremtése

Az Édesanya teremtése

Azt tudjuk, hogy 6 pár keze és 3 pár szeme van, gyógyítani is tud, de ki teremtette a könnycseppet?
Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Az anyák napja margójára - "Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy…"

Szia Anya! Visszahívla… de, persze, hogy fontos vagy… tudom, hogy ebben a hónapban még nem hívtalak, de még csak elseje van. Nem azért akarom letenni, mert már legszívesebben a temetőben tudnálak.
Ugrás az oldal tetejére