Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
Amikor nincs időm játszani vele, és rám néz, hogy "légysziiiii', csak egy picikét!" és leülök játszani, és ragyog a szeme, hogy mégis játszunk, vagy amikor közös programot szervezünk, ami nem áll másból csak abból, hogy kimegyünk focizni a Városligetbe, és visítva kacag amikor próbálom elvenni tőle a labdát és "nem sikerül". És amikor mindezek után álmában nevet, ezek a pillanatok számomra a legértékesebbek.
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.
A hiszti, dac, ellenállás és feleselés mellett az is gondot okoz, hogy nem mesél a gyerek arról, ami történik vele. Ha egy hisztit, vagy ellenállást úgy szeretnék kezelni, hogy "gyere, beszéljük meg, miért vagy dühös, miért haragszol, miért szeretnél felmászni oda ahova nem szabad?" azt a választ kapom hogy "én nem akarok veled erről beszélni!". Amikor arról kérdezem, hogy mi történt az óvodában, azt mondja, hogy nem akarja elmondani. Egy szavas válaszokat kapok, a mit játszottál?, kivel játszottál?, jól érezted magad? kérdésekre. Ez nem csak az óvodával kapcsolatban van így. Traumáról nem tudunk, amit nem szeretne elmesélni.
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
A gyereknevelésben megjelölt és leírt problémák véleményem szerint abból is adódnak, hogy nem vagyok elég türelmes, és nem tudom kezelni a viselkedését. Hiába fogadom meg minden este. amikor ülök az alvó gyerek mellett, és nézem, hogy holnap türelmesebb leszek, jön a reggeli készülődés, sietni kell, este fáradt vagyok, újra és újra ugyanazokkal az ellenvetésekkel szembesülök, emiatt úgy gondolom, hogy valamit nagyon rosszul kezelek. Illetve egy másik, mások által is jelzett, de általam is felismert probléma: úgy beszélek hozzá, mint egy felnőtthöz...úgy is veszekszem vele...képtelen vagyok lemenni arra a szintre, ahogy kommunikálni kellene egy gyerekkel.
