Hordozni jó!

A hordozás előnyei

A baba hordozása sok pozitívummal jár mindkét fél részére. Amikor az újszülött világra jön, még jó ideig képtelen különbséget tenni önmaga és édesanyja között, így hatalmas stresszt él át, ha elválasztják tőle. Gondoljunk csak bele: néhány ezer évvel ezelőtt, az ősember babájának bizony az élete múlott azon, hogy anyja leteszi-e és sorsára hagyja, vagy testével óvja a külvilágtól! Az evolúció arra kondicionálta tehát a csecsemőt, hogy akkor van biztonságban, ha őt valaki felveszi és hordozza. Ennek nyoma ma is a veleszületett kapaszkodó vagy fogóreflex.

Bizonyított tény, hogy a szoros test- vagy bőrkontaktus megnyugtatja a babát, normalizálja légzését, testhőmérsékletét és vérnyomását, valamint olyan hormonális reakciót indít az anyában, amely elősegíti a sikeres szoptatást. A kicsi a szeparáció okozta stresszel való küzdelem helyett a fejlődésre fordíthatja energiáit.

A hordozás során sokkal több inger éri a kicsi idegrendszerét, mintha kiságyba, bölcsőbe vagy babakocsiba tettük volna. Folyamatosan érzékeli édesanyja szívverését, így biztonságban érzi magát, miközben megismerkedik a napi tevékenység zörejeivel, illataival. Anyja mozgása által ő is ide-oda mozog, ami elősegíti az egyensúlyérzékelés fejlődését. Részt vesz a család életében, ahogyan eddig is tette édesanyja pocakjában. Az agy fejlődése az első életév során robbanásszerű, ezért nagyon fontos, hogy ebben a szenzitív időszakban megfelelő mennyiségű és minőségű inger érje a babát.

A csecsemők csípőízületének megfelelő alakulásához ideális az úgynevezett béka-póz: felhúzott térdek, terpesztartás. A helyesen alkalmazott hordozóeszközökben a baba éppen így tartja a lábait. Anatómiailag megfelelő hordozóeszközben, helyesen hordozva, a babát magunk felé fordítva a kicsi gerince tehermentesíthető: nem kell tehát tartanunk attól, amit gyakran (és tévesen) hangoztatnak a hozzá nem értők: nevezetesen, hogy gerincferdülése lesz a kicsinek.

Az anya számára szintén előnyös a hordozás. Mivel a baba vele van, nem szükséges tevékenységét minduntalan félbeszakítva ellenőriznie, hogy minden rendben van-e a kicsivel. Minimálisra csökken annak az esélye, hogy a nagyobb testvérek, háziállatok akár véletlenül is megijesszék vagy sérülést okozzanak neki. A hordozott babát nem szükséges nyugtatni, ringatni, altatni, hiszen ha túl sok inger éri vagy elálmosodik, csak behunyja szemeit, és máris alhat. Az első három hónapban jellemző hasfájósság is ritkábban jelentkezik, mert a mozgás elősegíti a lenyelt levegő távozását.

A szülés után megmaradt pluszkilók eltüntetésének hatásos módja a kis csomag cipelése, ráadásul a hordozó személy önkéntelenül is helyesen tartja gerincét, hátát, tehermentesítve ezzel a gáttájékot.

Mikortól hordozhatunk?

Gyakorlatilag amint megszületett a baba! Sokan félnek az újszülöttet magukra venni, de nincs ok aggodalomra, hiszen méhen belüli élete során még ennél is szűkebb helyen volt, és nagyszerűen érezte magát. A legtöbb baba kimondottan élvezi, ha szorosan „becsomagolják”: a helyzet ismerős számára, így könnyen megnyugszik. (Pontosan ezen az elven alapul a pólya használata is.) Koraszülött babáknál alkalmazzák a kenguru-módszert, amikor a baba az anya meztelen mellkasán pihen, a lehető legtöbb időt tölti ott.

Miben hordozzunk?

Erre a kérdésre sajnos nincs általános válasz: ahány hordozó személy, annyi kedvenc hordozóeszköz… Nézzük az ismertebbeket!

• Csatos kenguru: előre gyártott eszköz, amit műanyag csatokkal, hátizsákhoz hasonlóan rögzíthető a mellkasra. A legtöbb típusban a baba ültetve helyezkedik el, de létezik olyan is, amiben fekhet. Előnye, hogy könnyen használható; hátránya, hogy nem simul szorosan a babára, így az anatómiailag megfelelő hordozás nehezen valósítható meg vele. Mivel egyaránt használható négykilós újszülött és 16 kilós kisgyermek hordozására, a kialakítása nem a legtökéletesebb egyik korosztálynak sem.
• Hordozókendő: akár több méter hosszú, kb. fél méter széles textilcsík, mely sokféle módon tekerhető, csomózható. Létezik szövött és rugalmas, hosszabb és rövidebb, egyszínű és csíkos kendő is. A megkötés módjától függően fekhet vagy ülhet benne a baba, tehetjük előre, oldalra vagy hátra is. Előnye, hogy teljesen a kicsi és a hordozó személy testére simul, úgy állítható be a kötés, ahogy a legkényelmesebb, az anatómia szempontjainak a leginkább megfelelő eszköz. Hátránya, hogy bizony meg kell tanulni, hogyan is kell megkötni. Esős időben, szabadtéren nehézkes fel- és levenni úgy, hogy ne legyen sáros, nyáron pedig a sok réteg textil melegít. Az apukák valamiért túl nőiesnek tartják, ezért ritkán látni hordozókendős apukát.
• Karikás kendő: a hordozókendő egyszerűsített változata. Használatakor nincs szükség különleges kötözési módokra, a kendő egyik végét csak át kell vezetni a karikán, és szorosra húzni. Kevésbé kényelmes hosszú távon, mint a kendő, de ugyanúgy méretre állítható, és többnyire vékonyabb, szellősebb anyagból készül. Sétára elvinni, és az elfáradt totyogót beletenni, vagy egy bevásárlás erejéig nagyszerű eszköz.
• Mei tai és egyéb ázsiai típusú hordozók: a kendő és a kenguru „házasítása”. Egy nagyjából téglalap alakú textilből áll, melynek 2 vagy 4 sarkában van egy-egy pántja, ezzel erősíthető fel. Szintén gyors és egyszerű, ám hosszú távon nem annyira kényelmes megoldás. A variációk lehetősége is kevesebb, mint a kendőnél, de kisebb és könnyen elfér egy női táskában. Létezik csatos, megkötős, állítható, kendőanyagból készült...
• Babaerszény: kimondottan újszülöttek fekve hordozására kialakított eszköz. Egy oldaltáskához hasonlít, a baba tépőzáras biztonsági övvel rögzíthető. Nem biztosít túl nagy mozgásszabadságot a hordozó személynek, és a baba néhány hét alatt ki is növi. Ha már fel tud ülni, akkor oldalt ülve hordozáshoz is használható, ám a féloldalas terhelés miatt hosszú távon kényelmetlen.
• Háti hordozó: már ülni tudó babák, totyogók hordozására alkalmas. Hátizsákhoz hasonlóan vehető fel, gyakran fémvázas és teteje is van. Kiránduláshoz, túrázáshoz nagyszerű, hiszen a gyermek védve van az időjárás viszontagságaitól, tud pihenni, aludni is akár. Nehezebb gyerkőc is hordozható benne, hiszen a terhelés eloszlik a vállakon.

A megfelelő eszköz kiválasztásához figyelembe kell venni a baba korát, a hordozni kívánó személy testalkatát és egészségi állapotát egyaránt. Fontos, hogy megelőzzük a kényelmetlenséget, és fenntartsuk a megfelelő anatómiai viszonyokat.

Semmiképpen sem jó, ha a baba lába kinyújtva lóg; a helyes hordozás során a comb alá van támasztva, egészen a térdhajlatig. Szintén kimondottan káros a kifelé történő hordozás, hiszen így a baba gerince rendellenes tartásba kényszerül, ráadásul ha elfárad, vagy megijed valamitől, nincs hová bújnia. A három hónaposnál fiatalabb, vagy alvó kicsinél figyelni kell a fej megfelelő támasztására is. Nagyon fontos, hogy a baba elegendő levegőhöz jusson, feje ne lógjon a mellkasára, mert így a légutak összeszorulnak.

A túlzottan laza vagy feszes izomzatú, a koraszülött, a mozgásukban sérült vagy fejlődési rendellenességgel bíró kisbabák hordozása esetén, vagy ha a hordozó személy küzd mozgásszervi, ortopédiai eltéréssel, érdemes felkeresni egy hordozási tanácsadót, akivel megvitathatjuk gyermekünk különleges igényeit.

Hordozni tehát jó dolog baba és mama számára egyaránt, ne féljünk hát kipróbálni!

Inspirációként álljon itt Varró Dániel verse a hordozásról:

Varró Dániel: Kötődő nevelés