Néhány évtizeddel ezelőtt az élet természetes része volt a születés és a halál is. A családba érkező babát és a vajúdó anyát a család nőtagjai segítették, esetleg a helyi "gólyanéni" volt még jelen. A haldokló mellett is ott voltak a családtagok, körbeülték/állták az ágyát, virrasztottak mellette és a halála után is. Mára mindez jelentősen megváltozott. Bár a szülésnél sok esetben van jelen támogató családtag (többnyire az apa... esetleg a nagymama, sajnos mindkettő szinte kizárt, pláne ha még dúla is van), a elmenetel és a haldokló kísérése gyökeresen megváltozott.
Hozzászólások
Tessék csak elmondani a gyerekeknek: Apa szívesen ott lenne, csak mivel Anyu elvált tőle, ezért el kellett költöznie a közös lakásból. De ettől még gondoskodnia kell a gyerekeiről tartásdíj formájában, plusz a saját lakhatásának költségeit is elő kell teremtenie...miután a válásnál elvették a fele vagyonát. Azért ez is elég fárasztó lehet, nem? Persze, fárasztó dolog egyedül a gyereknevelés, de talán rosszabb annak, akitől a jogot is elvették, hogy egyáltalán együtt lehessen a gyerekeivel, viszont görcölnie kell a munkahelyén, hogy egyáltalán legyen hol laknia.
Ha olyan nehéz egyedül nevelni gyereket, talán nem érdemes elválni, csak mert elmúlt a szerelem, vagy kevesli a családfő fizetését. Lefogadnám, hogy jóval kevesebb olyan eset van, amikor "nem tehet róla" Anya, mert kiállhatatlan ember lett a férjéből, vagy bármilyen okból Apa adta be a válópert.
Amikor Apa hiányzik a gyerek életéből, felnövekedvén sokkal-sokkal nagyobb eséllyel lesz belőle rossz tanuló, öngyilkos, börtöntöltelék, kábítószert használó stb.
http://familyfoundationfund.wildapricot.org/Resources/Pictures/FactsAbou...