Dr. Horolovszky Tamás harmincegy éves jogtanácsos rég belefásult, beleszürkült látszólag gondtalan, kényelmes életébe. Ám egy napon kezébe kerül kamaszkori naplója, és a találkozás Horival, hajdani önmagával rádöbbenti, hogy változtatnia kell az életén. Hiszen annak a tizenhét éves fiúnak voltak vágyai, álmai, világmegváltó tervei. Talán még nincs késő, és dr. Horolovszky Tamás is valóra válthatja őket.
Megvalósíthatóak-e az ember kamaszkori álmai, amikor már nem kamasz? Vissza lehet térni még felnőtt fejjel is a gyermeki tisztasághoz, lelkünk régi reményeihez? Mekkora utat kell bejárnunk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz? Van, hogy a világ végére kell utaznunk ahhoz, hogy hazataláljunk.
„Távol az otthonól, közel önmagamhoz.”
Balatoni József előző két regénye, az Osztályharc és a Kamaszharc immár felnőtt hőse tehát mindent hátrahagyva repülőre ül, és nekivág élete legnagyobb kalandjának. A naplója elválaszthatatlan útitársa. Azt olvasgatja, ha megerősítésre, iránymutatásra van szüksége.
Végül egy haiti árvaházban kezd dolgozni önkéntesként, és ez az olykor szélmalomharcnak tűnő, máskor lelkesítő munka nemcsak a világról és az élet értelméről való elképzeléseit, de őt magát is megváltoztatja. A szerelem is rátalál, de egy balul sikerült kirándulás miatt élete egyik legboldogabb pillanatában megérinti a halál szele. A megrázó élmény segít neki továbbmenni a belső úton, amelyen komfortzónájából kilépve elindult. Így képes megküzdeni régi énjével és a rá váró nehézségekkel.
Balatoni József fordulatos és elgondolkodtató új regénye két út története. Az egyik a nagyvilágba, egy távoli, izgalmas országba vezet minket, a másik egy önmagát kereső fiatalember érzelmeinek belső, nem kevésbé izgalmas világába. Ez a kettős utazás talán nekünk is segít majd eligazodni saját életünkben.
„– Nem akarsz minket örökbe fogadni és magaddal vinni? Annyira jó lenne, ha te lennél az apukánk – öleli meg szorosan az egyik srác. – Nekem sosem voltak szüleim, pedig mindig nagyon vágytam rá.– Ez nem olyan egyszerű. De amíg csak tudok, addig itt maradok veletek és vigyázok rátok – sóhajt nagyot Hori, miközben alig bírja visszatartani a könnyeit. – Nem tehetem, hogy magammal vigyelek titeket.– Akkor maradj itt velünk örökre! És akkor minden rendben lesz. Annyian voltak már itt, aztán itt hagytak bennünket. Jönnek-mennek az emberek. Csak páran vannak itt állandóan.”
Tovább a nyereményjáték oldalára ››
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
