Jelenlegi hely

A járvány egy csapatjáték!

A nagy önmegvalósító 21. század kellős közepén egónk szembe találta magát egy mikroszkópikus láthatatlan ellenséggel. Hirtelen Anyaénem lett a felelős láncszem a társadalom és a gyerekeim között, szűrő, programgazda, tanár és életmódmanager egy személyben.

Amikor kötelező a tilos

A mai hétfő volt az első nap a világtörténelemhez hasonlítva igen csak rövidke életemben, mikor nem volt iskola államilag elrendelten. A bejelentés estéjén velem ültek a fiaim a tévé előtt és próbálták felfogni a komoly szavakat mind a 7 és majdnem 9 évükkel. Félve kérdezte a nagyobbik a közvetítés végén, hogy - Anya, most akkor nem megyünk iskolába? A kicsi kontrázott: - Akkor most hétfőn nem megyünk iskolába? Nem. - És kedden? - Figyeljetek, lehet, hogy szeptemberig nem mentek már suliba. -  válaszoltam halkan, magam is hitetlenkedve a kimondott szavaimon. A kicsi sírásra görbülő szájjal meredt rám: – De Anya! Akkor szerdán sem megyünk?  
Hétfőn délben már óránként jön a kisebbiktől a kérdés: - Anya, ma vasárnap van?

Napirendhez szokott kis lelkük nem tudta megérteni, mit jelent, hogy nincs iskola. Nekik az az életük, a barátaik, a tennivalójuk, a küldetésük. És most nincs. Elvette valami számukra láthatatlan. Belekerültek egy vákumba, amiben újra kell építkezniük.

Az első nap iskola nélkül

Míg várom a híreket a tanítónéniktől, az iskolától, hogyan jutunk hozzá majd a bent maradt könyvekhez, megpróbálom sínre tenni a ma induló új életünket, rémülten hallgatom ismerőseim beszámolóit. Míg én tervezek, napirend, házimunka beosztás, ki hol tanuljon a lakásbanhogy ne zavarják egymást de én mindenkit lássak, mikor fogok és mit főzni… addig a csodaszép idő miatt tele vannak a debreceni játszóterek, parkok gyerekekkel. Rögtön bevillan a kép az HBO 6 Csernobil részes minisorozatából. Az atomrobbanást követően a skandináv országokban a gyerekeket nem engedik ki játszani, míg Csernobilban a parkban rohangásztak….

Ugye nekünk kedves Szülők több eszünk lesz, mint akkor volt bárkinek is?
Ugye értitek, hogy egy most lazán elengedett persze, elmegyünk a játszótérre mondat mit jelent?
Az összefogdosott hinták és mászókák, egymás játékainak kölcsönvétele, a gondtalan pár pillanatnak milyen súlyos ára lehet? Az unoka hordozóként hazaviszi a nagymamának, akihez hazafelé a játszótérről a megszokott módon beugratok, mert palacsintát sütött.

Szülők, a következetesség láncszemei

Csábító a szép idő, pokoli a gyereket bent tartani a szűk lakásban és még rosszabb azt mondani a nagyinak, hogy nem mehetünk.

DE EZT KELL TENNETEK! Szülők vagytok, az egyetlen láncszem a rendszerben, aki összeköti a nagyszülőket és a gyerekeket, a tanárokat és az iskolát az otthonnal, a játékot a munkával. A legfontosabb (a türelem és a sok kávé mellett) a következetesség, a szabályok felállítása és betartása. Na ehhez kell ám a sok türelem (és kávé).

Ez egy világméretű csapatjáték: a családodért, a barátaitok és ismerőseitek családjáért, és rajtuk keresztül minden ismeretlen családért és emberért.

Egy láthatatlan ellenfél, megfoghatatlan, nem ágyúszóval vagy trombitahanggal, de közeledik. A vírus okozta vészhelyzet sok természetesnek tűnő dolgot értékelt fel, mint a szabadságunk, szeretteink magunkhoz ölelése vagy a játszótéri játék. Soha nem lesz utána már olyan, mint előtte volt. De lehet értékesebb.

Kolléganőm három, ovis, iskolás és középiskolás lánygyermekével próbálja megugrani az akadályt. Aki ismeri őt, tudja, hogy már vasárnap pontos, kidolgozott napirenddel indultak neki a hétfőnek.

Együtt végiggondolva a gyerekek életkori, fizikális és szellemi igényeit, az elmúlt nyarak és szünetek tapasztalatait, a következőkre irányelvekre jutottunk:

  1. Csináljatok napirendet! Keretet ad, szabályokat jelent és nem úsznak el a napjaitok.
  2. A napirend ne térjen el céljaiban és beosztásában az iskolai, óvodai napirendjüktől, így könnyebb lesz majd a visszatérés.
  3. Tartsátok be az étkezéseket, a kisebbek öt alkalmas étkezése ugyanolyan fontos, mint a nagyobbak háromalkalmasa. Még szerencsés is lehet hogy a nagyobbak is visszaszoknak az almára, joghurtra az iskolai büfé péksüteményei helyett.
  4. Mozogjatok, akár külön-külön, akár közösen. A közvetlen kontaktust nem igénylő mozgások, bicikli-roller-görkori-tollas-kocogás-pingpong jobb választás, mint a birkózás.
  5. A szabadtéri tevékenységek egyik legjobbja a kertészkedés. Nem kell egy komplett hektár traktorral hozzá, lehet pár tő virág, fűszernövény vagy eperpalánta, virágládában saláta…
  6. A kreativitás otthon is jó móka: online hobbyboltokból is megrendelhetitek a hiányzó alapanyagokat, a neten elérhető videók száma pedig végtelen. Ráadásul nem muszáj öncélú hasznavehetetlenségeket gyártani: egy klassz asztali tároló a gyerekek igényeihez igazítva, tárolódobozok a kamrába, konyhába, új ékszerek a nyári ruhákhoz….
  7. Olvassunk naponta: fejleszti a helyesírást, ez pl. a diktálás megúszásához jó érv. Az olvasónapló lejárt lemez, de egy képregény vagy rajzos, matricás napló vagányabbnak hangzik.
  8. Nyelvtanulás játszva: Aki ismer, tudja, hogy a nyelvtanulás a vesszőparipám. Ebben (is) az intenzitásban hiszek: naponta 25 perc angol nyelvtanulós játék a tableten, telefonon sok kicsi sokra megy alapon eredményes lehet. (ja, és Neked is lesz 25 perc csendes énidőd a kávéra)
  9. Tervezz menüt! Anyagilag és az otthoni készletnek is jót tehet, az időddel is jobban tudsz majd gazdálkodni. Részesíts előnyben a 2in1 ételeket: pörkölt és 2 nap múlva gulyásleves; dupla adag főzése és a fele mehet a fagyasztóba későbbre
  10. Különórák skype-on: Keresd meg az edzőt, a különóra tanáraitokat! Nekik is több idejük lett most: lehet, hogy skype-on is tudnak angol vagy sakkórát tartani, akár egyszerre több gyereknek.

A cím tulajdonképpen egy idézet egy utazási blogról, Vigh Bori, a backpacker.hu szerzője írt egy igazán elgondolkodtató bejegyzést a koronavírusról. Aki az ő - számomra gondolatébresztő - cikkére kíváncsi, ITT találja.

ADL - Debrecenimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére