Nyílik a kávézó ajtaja, és ezúttal a kedves mosolyt egy gömbölyű pocak előzi meg. Lajtai Kati, énekesnő a szülés előtti utolsó pillanatokban van. Amikor a legtöbben már levegőt is alig kapunk, embert meg pláne nem akarunk látni, ő a tőle megszokott vidámsággal, üdeséggel érkezik az interjúra. “Itt is vagyok! “- mondja könnyedén és hirtelen eltűnnek sarkok, élek a kávézóban, minden gömbölyű.
Mindennapos kismama vagy, szó szerint bármelyik pillanatban megszülethet a kisfiad, hogy vagy mostanság?
Köszönöm, jól. A hidegfrontot imádom, nagyon jól jött. A babát ugyan meg se hatotta, én viszont megkönnyebbültem. Érezhetően kétszer annyi energiám lett most, hogy kicsit kellemesebb az idő. Mindent végigvittem, amit kellett még az aktívabb időszakban, most viszont már tartalékolok az erőmmel. Minden napra elég egy program, egy kimozdulás.
Aggódós, utánaolvasós kismama vagy, vagy próbálsz inkább a megérzéseidre hallgatni?
Lehet, hogy aggódós anyuka leszek, de most egyelőre inkább kíváncsiság van bennem. Természetesen utánaolvastam a terhesség alatt, hogy mit lehet, mit nem, igyekeztem figyelni magamra, eljártam kismama tornára. Mindent, amiről úgy éreztem, hogy jót tesz nekünk, azt csináltam. A szülés témája is nagyon érdekelt - készülgettem testileg, szellemileg, lelkileg. Igazából várom nagyon. Azt mondanám, hogy csak az a bizonyos minimális természetes aggódás van most bennem.
Nem titok, hogy 38 évesen leszel édesanya, szerinted van olyan, hogy ideális időpont a gyerekvállalásra?
Biztos, hogy mindenféle szempontból lehet találni egy-egy ideálisnak mondható időpillanatot. Biológiai szempontból is van ideális, személyiség érettségi, párkapcsolati vagy akár anyagi szempontból is vannak tökéletesnek tűnő feltételek, de ez mind-mind kicsit különálló szempontrendszer és a sors általában nem igazodik ezekhez. Az ember életében egyszer csak jön a pillanat, és akkor ezeket összegyúrva valahogy mérlegel. Az én koromban már akár érthető is lehetett volna a görcsös akarás, az időből kifutás pánikja, de inkább a reményteli és minél nyugodtabb várakozást választottam, és mindenek előtt egy természetesen kialakuló és megerősödő párkapcsolatot.
Ez az életfilozófia egyfajta tudatosságot tükröz. Te mennyire tartod magad tudatosnak akár a magánéletben, akár a karriered szempontjából? Mindig is tudtad például, hogy énekesnő leszel?
Tervezgetős vagyok inkább, tervezni szeretek kisebb és nagyobb léptékben is. Ebből a szempontból jellemző rám a tudatosság, másrészről viszont nagyon sok szerencsés körülmény is alakítja az életemet. A zenei pálya felé tudatosan a középiskolában kezdtem elindulni, az iskolaválasztásaim, beleértve például a szentesi gimnáziumot mindig is nagyon célirányosak voltak. Ugyanakkor azt mondhatom, hogy a zenei karrieremben mindig szerencsésen sodorta mellém az embereket az élet. Kasza Tibivel például osztálytársak voltunk a gimiben, amiből aztán kinőtte magát egy szakmai kapcsolat is, így alakult a Crystal. A mostani a' cappella kórus, ahol énekelek, a Budapest Voices pedig úgy indult, hogy a régi iskolám, a Kőbányai Könnyűzenei Stúdió egyik tanárának, a kórus vezetőjének, Warnusz Zsuzsának én is eszébe jutottam, mint régi tanítvány, mikor elkezdte összeválogatni a csapat tagjait.
Ha már Budapest Voices, május 20-án volt az utolsó élő fellépésed a zenekarral, milyen érzés volt babával a színpadra állni?
Eleinte nem volt semmi különbség, ezen a koncerten viszont már bekészítettünk egy bárszéket biztonsági okokból, ha esetleg leülnék, de fizikailag jól bírtam. Azt hiszem egész jól számoltuk ki, hogy meddig legyek még aktív a kórusban. A vicces élmények nem is koncertek közben értek, hanem a próbákon. A dalok, amiket játszunk a kórussal magyar underground, rock dalok feldolgozásai 12 hangra és 1 dobosra. Ezeknek a számoknak bizony van egy feszessége, egy tempója, ami éneklés közben átjárja az embert. Amikor énekeled ezt a tempót és közben azt érzed, hogy bent a hasadban meg egészen más tempóra jönnek a mozdulatok, rúgások, na az egy viccesen érdekes fizikai élmény.
Énekelsz koncerteken kívül is a kisfiadnak, van olyan dal, amit szeretnél, ha felismerne, amire emlékezne?
A Budapest Voices révén, meg egyébként is őt már most természetes módon veszi körül a zene, ahogy gyerekként egyébként engem is. Édesapám jazz, rock imádó volt, így nálunk Halász Judit mellett például a Pink Floyd vagy Chick Corea is rengeteget szólt. A saját természetes zenei közegemet biztos, hogy én is át fogom adni a fiamnak, persze a kedvenc gyerkőcös dalok is velünk lesznek (Gryllus Vilmos dalok, a Bóbita, az Altató, a Vuk, stb.) Igazából Csajkovszkij, Mozart és Brahms altatóival is megismerkedtem az elmúlt hónapokban, de lehet, hogy egész más lesz a favorit. Édesanyám észt, és van egy kedves lemezem, amin egészen lágy, finoman, minimálisan hangszerelt észt altatódalok szerepelnek. Én magam is a legnagyobb viharos éjszakákon, erre tudok elaludni, rám is nyugtató hatással van, úgyhogy most elhatároztam, hogy ezekből is megtanulok párat és megajándékozom velük a kisfiamat.
Te beszéled az észt nyelvet? Tervezed, hogy megtanítod a kisfiadat is?
Annyira beszélem csak, hogy nem adnak el, a hétköznapi konyhanyelv szintjén. Ez semmiképp nem egy komolyabb nyelvtudás. A nagymamámban, aki Észtországban él, nagyon benne volt a törekvés, hogy átadja a nyelvet és az észt kultúrát, édesanyám ellenben visszafogottabb személyiség, ezért ő nem annyira forszírozta ezt nálam. Talán majd az unokájánál. Hozzáteszem, vele együtt én is szívesen tanulnék.
Visszatérve kicsit a Budapest Voices-ra, kívülről úgy tűnik, hogy a kisfiad mellett ez most a másik nagy szerelem az életedben. Miben más ez, mint az eddigi zenei munkáid?
Szakmailag nagyon más, mint amit eddig csináltam, és nagyon élvezetes. Egy remek közösség jött össze a kórussal. Maga a stílus, a zenei műfaj is egy teljesen más világ. Itt többek között Kispál és a Borz, Tankcsapda, Quimby, Péterfy Bori számokat énekelünk, a Crystal ehhez képest mainstreamebb pop irányzat volt. Emellett a Crystalban egy szolisztikus szerepem volt, most pedig egy kórus tagja vagyok, ahol együtt építkezünk. Aki még nem énekelt kórusban, az valószínűleg nem tudja, de ez tényleg egy külön varázsvilág. Együtt összerakni valamit, egy koncentrált, egymásra épülő csapatmunka egészen más zenei univerzumba visz. Nagy élmény részt venni benne, és azt gondolom emiatt talán hallgatni is az.
A közönségetek is ennyire gyökeresen más?
Ez nagyon érdekes kérdés, mert látszólag távoli műfajokat húzunk össze az a' cappellával, amivel együtt a közönségünk is nagy színességet mutat. Korosztályban a nagymamáktól egészen a kisgyerekes családokig teljesen vegyes a kép. Feldolgozásokat énekelünk, ahol az alap dalokat olyan stílusból gyűjtjük, ami önmagában meghatároz egyfajta közönséget. Akik szeretik az eredetit, azok is ott lehetnek a koncerten, mert új értelmet kap a kedvencük, akiket pedig az a' cappella műfajának kicsit lágyabb, érzékenyebb zenei esszenciája vonz, ők is élményt kapnak. Warnusz Zsuzsa kiváló átiratai, a műfaj kifinomult hatása valahova máshova emeli a dalokat szövegben, hangzásban egyaránt.
Nyilatkoztad, hogy nincs kőbevésett terved a visszatérésre, csak az biztos, hogy visszatérsz idővel a zenekarhoz. Mi a véleményed az énekesi karrier és a magánélet egyensúlyáról?
Szerencsés vagyok, mert több helyről is lesz segítségem. Egyrészt édesanyám bármikor hadba állítható, másrészről szuper barátaim vannak, akik viszonylag közel laknak hozzám, és már most nagyon lelkesek a baba érkezésével kapcsolatban. Idáig is sokat segítettek és rájuk ezután is számíthatok, ha arról van szó.
A te szakmádban különösen igaz, hogy minden egyes váltás, legyen szó zenekarváltásról, de akár zsűriként, vagy énektanárként beülni egy tévés produkcióba, mindig egyfajta újratervezést jelent. Mit üzensz azoknak az édesanyáknak, akik most szeretnének visszatérni a munkába, esetleg épp újratervezik az életüket?
A babázós időszak szerintem jó alkalom az újratervezésre, mert áldott állapotba kerülünk ilyenkor olyan szempontból is, hogy az ösztöneink felerősödnek. És bár ez alapvetően a gyerekre van kihegyezve, de egyúttal jó lehetőség a saját életünket, eddigi hivatásunkat is kicsit mérlegre tenni. Egy barátnőm példáját tudom felhozni, aki komoly banki pozícióból ment szülni, és már a gyerekvárás időszaka alatt egy olyan új szenvedélyt és érdeklődési kört talált magának - biokozmetikumokkal kezdett foglalkozni - ami esetlegesen majd sokkal lazább, jobban tervezhetőbb létet jelenthet számára a kisgyerek mellett, ha úgy döntene. A belső megérzések bármikor előhozhatnak új dolgokat. Erre kár nem hallgatni. Azt tanácsolom, hogy merjen mindenki az ösztöneire hallgatni, a babázós időszakban ráadásul erre van fülünk is, használjuk ki, ne féljünk az újtól.
Ennél jobb zárszót kitalálni sem lehet, köszönjük szépen a beszélgetést.
Nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánunk nektek! Ahogy észtül mondják: Soovime teile palju õnne ja head tervist!
Szerző: Vági-Tóth Lilla - Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
