Így igazán érdemes megfontolni, mit teszünk ki a Facebookra, Instagramra és társaikra. Vagy inkább, hogy mit nem. Ebben próbálunk némi segítséget nyújtani, már csak azért is, hogy elkerüljük az esetleges későbbi családi zűröket.
Ne tegyünk ki sértő dolgot!
Hiába törlünk ki valamit utólag, jó tudni, hogy a neten minden megmarad. Még az is, amiről azt hittük, hogy levettük, legyen az Facebook, Twitter vagy bármi más. Egy Google-keresés erről bárkit meggyőzhet, de elég sokan vannak, akik hosszan tudnának erről mesélni. Szóval csak óvatosan!
Vigyázzunk a kiszolgáltatott kisgyerekekre!
Egy gyermek nem tud beleszólni (főleg, ha egészen kicsi még), hogy mi kerül ki róla a közösségi oldalakra. Vajon tényleg olyan fontos a világ tudomására hozni (pláne fotóval), hogy a gyermekünk ma először egyedül ült a bilin, vagy nem kellett kitörölni a fenekét, mert megoldotta egyedül?
Persze, aranyos és kedves dolog, nyilván rengetegen lájkolják majd megerősítve minket abban, milyen édes a csemete, de abba is érdemes belegondolni, hogy ez a csemete egyszer majd megnő – vajon mi mit szólnánk hozzá, ha bárki láthatná az elsős bilis produkciónkat?
A gyereknevelés kérdései
Kinek mi köze hozzá, hogy mi miként neveljük gyerekünket? Általában véve is alapszabálynak kellene kezelni, hogy gyermekről semmit, csak akkor, ha már elég nagy ahhoz, hogy el tudja dönteni, szeretné-e. És még akkor is nekünk kell az okosabbnak és óvatosabbnak lenni.
Az anyagi helyzetünk
Senkinek semmi köze a pénzügyeinkhez. A magunk részéről soha nem tennénk ki semmilyen erre utaló posztot, mert ez a mi dolgunk és a közvetlen családunké.
Családi hírek idő előtt
Nincs is annál kellemetlenebb, mint amikor az ember a Facebookon értesül a szűk családi kör fontos eseményeiről. (Itt azért hangsúlyoznánk a szűk családi kört, nyilván nem a „rég nem látott másodunokatestvérnek megszületett a harmadik gyereke” típusú posztokról van szó.) Ami a családra tartozik, és amit jobb személyesen bejelenteni, azt ne tegyük ki addig, amíg minden érintettet nem értesítettünk mi magunk.
A családi viták
Megint olyasmi, amihez valószínűleg senkinek semmi köze nincs, mert miért kellene több száz embernek megtudni, milyen vita zajlott le köztünk előző este, mi történt (vagy mi nem történt). Tartsuk meg magunknak, vagy panaszkodjuk ki magunkat a legjobb barátunknak, barátnőnknek szóban.
Ne beszéljük ki a kollégákat!
Főleg, ha az ismerőseink között szerepel bármelyik is, ami jó eséllyel így van. A pletyka terjedési sebességét eddig még semmilyen ember alkotta szerkezet nem tudta túlszárnyalni.
A főnökre meg pláne ne ott panaszkodjunk
Még ha nincs is fent az adott közösségi oldalon (nyugi, fent van…), akkor is gyorsabban értesül majd a posztunkról, mint ahogyan lenyomjuk az enter gombot. Jóindulatú kollégákkal van tele a legtöbb munkahely.
Ne beszéljünk ki senkit
Egyáltalán: ne bántsunk és beszéljünk ki senkit, mert eleve nem szép dolog, nincs is semmi értelme, és csak kellemetlenséget okoz minden érintettnek. A közösségi oldalakon is kövessük a régi szabályt: ha már szépet nem tudsz mondani valakiről…
Ne posztold, hogy jó messze utaztál
Unalomig ismert tanács, de nem tudtuk megállni, hogy meg ne ismételjük itt is: senkinek semmi köze ahhoz, hogy a következő egy hétben, tíz napban nem vagyunk otthon. Így talán a tévé és a családi ékszer is meglesz még, mikor hazaérünk.
Forrás: csalad.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
